A mai nap a fjordoké volt. Meglehetősen elfáradtam, de azért lankadatlanul írok. :-)
Az idő fantasztikus volt ma is, szikrázó napsütés még a fjordoknál is, ahol egyébként hidegebb van, mint Bergenben. 20 fok volt. Amikor visszajöttünk Bergenbe, egyből levettem a kabátom, kifejezetten melegem volt. A napnál úgy lehet észrevenni, hogy északon van az ember, hogy alacsonyan van, tehát még délben is alacsonyan süt és az árnyékok hosszúúúúak.
Bergenből különböző fjord túrák vannak, mi azt választottuk, ami a Sognefjordot nézi meg, az útvonal: Bergen kikötőjéből katamaránnal a Sognefjordhoz, majd a végállomás Flam. Ez egy laza 5 és fél órás út.
A Sognefjord (szonnyefjord) Norvégia leghosszabb és legmélyebb fjordja.
Hogy milyenek a fjordok? Ezer szóval felér egy kép, úgyhogy legyen itt pár kép. A hajó belsejéből fotóztam legtöbbször, kint a fedélzeten irtózatosan fúj a szél, hideg van. A katamarán gyors.
Ez itt Zsolt, amint éppen fotóz.
Ezzel a katamaránnal mentünk.
A katamarán után pedig Flamban átszállás a régi vasútra. Egy javaslat, ha ezt a túrát választod: Flamban bőven elég a másfél óra, ne válaszd a későbbi visszamenetelt.
A másfél óra elég, hogy megnézd a gift shopot, ahol nagyon jó, meleg téli cuccokat tudsz vásárolni, egyáltalán nem drágábban, mint otthon.
Rájöttem: Norvégiában, mivel az ország nagy része terméketlen, ami nagyon drága és mindennapi dolog, az a kaja. Éttermet itt érdemes nyitni, mert egy Burger Kinget sem úszol meg két főre 9000 alatt. Egy normál, semmilyen flanc étteremben/kifőzdében a normál főfogás árak 150-170 korona, azaz 6000-7000 forint, és akkor ez csak egy fogás.
A másik megfigyelés: teljesen mindegy, hogy sarki kifőzde, vagy főtéren lévő étterem, vagy sapka/kesztyű, mindenhol, minden boltban ugyanazokat az árakat találod. Rájöttek az évszázadok során, az árversennyel mindenki rosszul jár. Az eladó és hosszú távon a vevő is. Senkinek sem jó, ha a kedvenc sarki fűszeres bezár, mert nem bírta azt, hogy valaki rányitott és két forinttal olcsóbban árul. Hiába, itt már 1000 éve kereskednek. Szó szerint. Éppen ezért a kereskedelemnek kialakult a kultúrája, ez látszik meg azon is, hogy nem az árral versenyeznek. Mert ezt mindenki megszívja. Remélem, otthon is rájönnek erre nem csaka kereskedők, hanem a vásárlók is. Lábjegyzet bezárva.
A Flam vasútnak a különlegessége, hogy 20 évig építették, a tengerszint feletti 2 méteres magasságból, ugye Flam-ból kellett eljutni több, mint 800 méteres magasságig 20 kilóméter táv alatt. Az alagutak építés volt különösen nehéz, kézzel csinálták, egy métert egy hónap alatt tettek meg.
Vízesések, meredek hegyoldalak, gyönyörű táj.
És ami nagyon jellemző Norvégiára: a semmi közepén pár ház, mint itt is
Az egész nap fantasztikus volt. A fjordok kihagyhatatlanok. Este pedig Bergenben felfedeztünk egy igazi, helyi halkajáldát. Mondtam Zsoltnak, itt vagyunk Norvégia halfővárosában, eddig csak egy tál lazacot ettünk. Csütörtök délben indul a repülőnk vissza Stockholmba, addig halat eszünk. Most két, nyugis nap jön, nem is baj, eszméletlen mennyiségű új dolgot láttunk, ezt fel akarom dolgozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése