Egyszerre kocka és egyszerre dekadens. Berlin

Fantasztikusan színes volt a mai nap.

Kezdődött az isteni reggelivel: minden nagyon finom és hihetetlenül magas minőségű.

Ez az egyik rész.

 Ez az ebédlőből a kilátás. Elkaptam egy pillanatot, amikor nem volt senki ott. Na ja, vagy két órán keresztül reggeliztem. :-)

Reggeli közben megterveztük, merre menjünk, mit nézzünk meg.

Kezdtük az Ephraim Palais-val. Ez Berlin Nikolai kerületében van. Ez egy olyan rész, ahol nagyon régi épületek megmaradtak. Egészen megdöbbentő, régi és új egymás mellett.

Pl ez:

Vagy ez

 Mi ebben a régi?

Hát az, hogy Hanza stílusban építettek -- panelből!!!!

Ez a ház a fotón bizony panelház.

Ezt észrevettem, hogy az ndksok sokkal kreatívabban nyúltak a panelhez, mint a magyarok. Egészen megdöbbentő elemeket hoztak ki belőle. 

Egy nap után a benyomásom Berlinről;

Régi-új

és

Dekadens- kocka

bámulatos keveréke.

Leplezetlen vonzódásuk van a nagy, monumentális, kocka épületekhez, nagy, széles passzázsokhoz.

Mint pl itt:

Vagy itt:

Ez egy gyönyörű, természetesen hatalmas lépcsőház bejárata:

És mi a dekadens?

A sok monumentálisan kocka épület között felsejlik a nem is olyan mélyben rejtező dekadencia, mint pl. ebben a ruhaboltban: 

 

Vagy ebben a csokiboltban:

Szóval kezdtük a mai napot az Ephraim Palais-ban.

Sajnos nem lehetett az épületen belül fotózni, pedig egy fantasztikus, régi épület. Izgalmas kiállítások voltak benne, amiből megtudhattam, hogy 

- nem Mary Kay Ash volt, aki kitalálta a Pink Cadillacet, tehát hogy rózsaszín autóval reklámozni egy márkát. 1925-ben Berlinben a Rosa Centifolia kozmetikai márkát rózsaszín autókkal reklámozták.

- hogy milyen dekadens, liberális, hihetetlen színes élet volt Berlinben az 1920-as években, burjánzott a design, a művészet. A múzeumban olyan ruhák voltak kiállítva, amelyektől ma is megállna a forgalom az utcán.

- hogy a L'Oreal cég gyakorlatilag egy német hajszínező márkának köszönheti a nevét.

Az Ephraim Palais után kicsit elfáradtunk, visszagyalogoltunk a szállodába, a Casa Camperbe, hogy bekapjunk pár falatot.

Utána vettünk 3 napos Berlin Wellcome Cardot, ami egyben tömegközlekedési jegy is.

Bármikor megveheted, onnantól érvényes, hogy először validálod a jegyautomatánál.

Aztán útra keltünk a DDR múzeumba.

Hát igen.

Embertelen rendszer volt és a múzeumban nagyon alaposan összeszedték a hétköznapi élet minden átnyalatát, a használati tárgyaktól kezdve.

A börtönig:

És persze a csak a felső tízezernek járó kiváltságokig bezáróan;

Vezettem Trabantot, szimulátor, persze :-)

Ültem párttitkár íróasztalnál ;-)

Mindent ősszevetve:

Aki azt szeretné, hogy az állam mondja meg neki, hogy mit csinálhat, jöjjön egyszer el ide és nézze meg, az mivel jár.

És még ide is eljöhet, a Checkpoint Charlie múzeumba, ahol összegyűjtötték, hogyan szöktek meg emberek abból a rendszerből. Pár példa:

Bogár motorja alatt.

 Benzintankban.

Trabant motorból összeeszkábált repülőalkalmatosságon.

És még ezer más módon.

És a vége, a szabadság, a fal leomlása:

A világ, falak nélkül. Így jó!

És éljen a berlini medve, csokiból :-)